bognor lakásfelújítása

   Immár két hete, hogy űrhajónkkal leszálltunk ama nem túl távoli helyre azzal a céllal, hogy elkezdtük megépíteni egy új világ alapjait, egy következő nemzedék élőhelyét. Már a harmadik napja "lapátoljuk a falra" a csempéket. Kényesen ügyelve minden apró kis részletre, hogy fugál párhuzamosak legyenek, egyik csücsök se lógjon ki, stb, stb... Ráadásul ma sok idő ment el a kádnál lévő íves felületek kialakításával.
   A holnapi nap délutánjától egyedűl folytatom a harcom a galaxisban, mert Apu zborg holnap űrszekerével hazateleportál távoli planétájukra. Ezútan egyedül, űrszekér nélkül kell kűzdenem az élőhely kialakításáért. De menni fog ;)

Ma eljött a nagy nap. Az eső sem esett, mindenk rendben, le lehet hordani a sittet. Háromnegyed nyolckor már ott toporogtam Abdán a kölcsönző elött, be is engedtek, az egész marha gyorsan ment: 2000ft 24 órára az utánfutó (reggel nyolctól másnap reggel nyolcig), valamint háromezer forint kauciót le kell tenni, és már viheti is az ember. Negyedkor már fent voltam a lakásban, gyors átötltözés, kis rákészülés, átszellemülés a hordáshoz, aztán gyerünk... Két vödört vittem egyszerre, én vittem a nagyobb vödröket, apu a kisebbeket. Kb háromnegyed 10 körül telt meg az első utánfutó, irány a telep. Ott a hiperaktív csóka kicsit kötözködött, hogy a címem, nem azonos az ügyfélkódhoz tartozó címmel. Ekkor mondtan neki, hogy ok, van másik ügyfdélkódóm is, az a címemre szól, de nem az én nevemen van a szerződés. Hűűű, hűt az nem jó úúúúgy, akkor inkább legyen az, hogy maga azt mondta nekem, hogy ott lakik, ahonna hozta a sittet, az a legegyszerűbb. Gyorsan lepakoltunk, irány vissza a következő menetre. Itt már mérsékelt lelkesedéssel estünk neki a hordásnak annak ellenére, hogy az első kőrben az előszobában lévő kádból már kiürült a cucc, és a spájzban lévőből is fogyott. Valószínüleg kiégtünk az első kőrben... Csak ez lehet... Lényeg a lényeg, kiürült a spájz is. A legvégére maradt a kád, ami nem könnyü.. Annyira nem, hogy nagyon. Felpakoltuk a sitt tetejére a kádat, meg a kibontott csővezetéket, meg azokat a fém dolgokat, amik a tárólóban még kallódtak, és elvittük az is. A lepakolás lassan ment, mert elkezdett szakadni az eső, és mivel nem túl kellemes esőben lapátolni, és megfázni sem szerettem volna, mert jövő héttől már dolgoznom kell :):):):), ezért egy kicsit vártunk, összesen kb fél órát, amíg annyira el nem állt, hogy lapátólni lehessen. A kádat a szeméttelepen nem tudtuk leadni, mert nem fogadják be. Megkérdeztem a mukit az első körben, azért tudom. Még szerencse, hogy a tepel mellett van egy fémhulladék átvevő. Azt gondoltuk, hogy pár forintot kapunk érte, talán elég lesz egy a szeméthordásnál elpöfékelt benzin fedezésére (kb 5 kilómétert mentünk összesen). ÉS MOST JÖN A LÉNYEG: megtudtam, hogy a tücskök valójában miből is élnek. A vaskád, és a pár csődarab összértéke meghaladta a 6700ft-ot!!!!!!! És még nem is a drágább áron vették át a kádat... 101kg volt a fém, amit leadtunk. Egy komolyabb lomtalanításkor két tücsökkel megrakott, hosszított utánfutóval megtoldott kocka 2107-es ladára kb 500 kiló fér rá körönként( kicsit túlsúlyos, de ki ne látott volna már olyan tücskös ladát, ami nincs 8méter magasan megpupozva). Azt ha kilónkénti 68Ft-os áron veszik át, ami még az olcsóbb ár, akkor az 34.000Ft/nap. Ha osztom kettővel, akkor az fejenként 17.000Ft. Ha havonta csak annyit kocsikáznak, gyűjtögetnek, neadjisten "lopnak", akkor az havonta 374.000Ft nettó jövedelem. És még ott a segély... Lehet számolni... (persze vannak költségek is, mint pl benzin, de akkor is...)
A könnyen jött pénz után visszavittem az utánfutót, elötte azért lemostam, mert jó fej vagyok, és mert sajnos az eső az előtt állt el, mielőtt lepakoltuk volna... Utána gyorsa kaja, és vissza a kéglibe. Még megcsináltuk az szennyvízcsatorna elburkolását, és eljöttünk haza, mert már nem volt energiánk a lépcsőzés után. Egész pontosan én 19-szer mentem le vödrökkel megrakodva, apu 17-szer. ez összesen 36 kör, körönként 2 vödör. Vödrönként kb 15-18 kg (nem tudom, csak saccolom). Nem tűnik soknak, de azért elpilledtem.

   Úgy volt, hogy reggel elmegyek, és bérelek egy utánfutót, hogy végre lehordjuk azt a sok felesleges törmeléket, ami már több mint egy hete gyűlik a spájban. De mivel reggel annyira szakadt az eső, hogy csak na, ezért elnapoltuk. Egyrész mert eláztunk volna mikor hurcoljuk ki a sok vödörrel a cuccot, másrészről meg nem tudtuk, hogy mi vár minket a szeméttelepen. Hogy csak tengelyik fogunk elsűllyedni a sárban, vagy az egész kocsi odavész. :) Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy alternatív megoldásként ma csempézünk, és holnapra halasztjuk a cipekedést. Az első csempe 10:17 perckor került fel a falra, ezután szép lassan ment utánna a többi. Én egy kicsit lassúnak találtam, de apu azt mondta, hogy estére úgy belejövünk, hogy úgy fogjuk fellapátolni a falra a csempét. Én elhittem neki, végülis ő az idősebb...  Kaja után el kellett ugrani még a csempebolba, megjöttek a járólapok (egy munkanap alatt... Jelezném...Bricostore sucks. Az egész négy doboz csak. Kérdeztem a csávót, hogy mennyire nehéz, hogy ki tudom-e vinni mind a négyet egyszerre a kocsihoz, vagy tolassak ide. Erre hanyagul, oda sem nézve csak annyit mondott, hogy "nehéz..."  Gondoltam olyan nehéz csak nem lehet, meg aztán már van gyakorlat csempe cipelésben. Gyorsan visszakérdeztem, hogy mennyire? "NAGYON". Mint kiderült, egy doboz volt 25 kilógramm... Az négy doboz együtt 101,2 Kg votl a szállítólevél szerint. Szerintem ki tudtam volna vinni mindet egyszerre... Csak akkor a hét hátra lévő részeben már nem nagyon csinálnék semmit... Mikor megvoltunk a bepakolással akkor még be kellett ugrani egy autós boltba (na jó, az ötödikben találtam meg azt amit szerettem volna). Vennem kellett egy gyújtáselosztót a kocsiba, mert hála égnek most kellett megani magát. Nem komoly probléma, forgó-kopó alkatrész, x ezer kilóméterenként illik megnézni, és cserélni ha már kopott. Erre a keresésre sikerült elcsattintani elég sok időt, maga az elosztófej csere erős túlzással is 50 másodpercig tartott.Merthogy ehhez is értek :)  Aztán vissza a munka frontjára, irány a csempészés :)
A nap végére belejöttünk a felrakjásba, már nem voltak akadályozó csövek, de lapátolás nem lett belőle, de azért a fürdő harmadát sikerült estére feltenni. Estére három vízmértékgyáró jelentkezett be, hogy nálunk szeretnék hitelesíteni az etalonvízmértékeiket, mert annnnnnnnnnnyira jók lettek a vízszintes fugák, hogy csak na, a csempe meg olyan függőleges, hogy a csempék annyira központosan terhelik egymás, hogy nem is kellene ragasztó, úgy ahogy vannak önmagukban is megállnának. De mi raktunk alá egy kicsit, biztos, ami biztos... :)
   Este hazafele megsasoltuk a szeméttelepet, mint kiderült az egész nem nagyobb, mitn egy kézilabdapálya, gyakorlatilag csak egy átvevő udvar, hogy onnan hova viszik a cuccot, azt nem tudni, de megsüllyedni nem lehet.

Gyúrnom kell holnapra. Lehet veszek egy energiaitalt reggel... Vagy egy kartont...

Reggel érkezés után megsasoltuk a fürdő padlóját, hogy miként sikeredett, aztán újjult erővel vágtam bele ismét csak a vésés már-már monotom, semmi újdonságot nem hozó mámorába. Az tartotta bennem a lelket, hogy már csak pár rövid szakaszt kell kivésni.
   Addig apu elkezdte összekötözni a már behúzott kábeleket, ennek délre meg is lett az eredménye. Legalábbis két helyen, ahova visszatettünk egy-egy égőt, a rendszerellenőrzés célja miatt. Egy gyors ellenőrzés után hároszor elkiabáltuk egymás kezét fogva, erősen koncentrálva, hogy MÚKODJ!!!...MÚKODJ!!!...MÚKODJ!!!... Majd felkapcsoltuk a villanyt. És lőn világosság, az égő meggyulladá vala az foglalatban, az szent kapcsolás után. Most már csak azt kell ellenőrizni, hogy az automata (gyk: kismegszakító) valóban leold-e rövidzár esetén. Ezt csak úgy lehet, ha az ember fog egy darab drótot, lecsupaszítja a két végét (szigorúan csak a két végét, középen nem ajánlott, azt is mondhatnám, hogy kontraindikált,  illetve mindenki kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét). Én voltam a bátor, aki hitt a vezeték szigetelésében, és egy határozott mozdulattal bedugtama drót elöbb egyik, majd a másik végét a konnektorba. Majd ezt követően ugrottam hátra minimum egy métert, mert akkorát Szikrázott, és akkorát pukkant s konnektor, amit civilizát fehér ember nem is hallott még, nem hogy előidézzen. Apu szerint ez normális, ő tudta hogy ez fog történni, csak direkt nem szólt... Hát az én mosolyom nem volt olyan széles, mint az ővé... A drót egyik vége, amit bedugtam a konnektorba lazán megolvadt. Igaz, hogy csak egy régi aluminium falkábel volt, de akkor is. Van delej ebben az áramban. Nem csodálom, hogy ebbe meg szoktak halni. Raádásul semmi jele nincs annak hogy egy drót áram alatt van... Csak más a fogása... (tuuudooooooooooooom, régi vicc, de akkor is jóóóóó :p). 
Lényeg a lényeg: A nap végére eljutottunk odáig, hogy az egész lakásban volt villany, akkor és az kapott áramot, az kapcsolt, amit mi szerettünk volna. És az egészben a legjobb, hogy MÁR NEM KELL VÉSNI!!!!!!!! Azért ez nagy szó ám.... biztos, hogy még leszenk kisebb-nagyon kopácsolások, de azok már csak rózsapartonok leszenk az egy heti véséshez képest.

miután nagy sikerrel beálllítottuk a kádat elöző este, délelött felfalaztuk a kád elejét. Majd ismét csak a jól megszoktot véséssel folytattam a napot.
Már teljesen immunis vagyok a szemüveg ellenére a szemembe pattanó szilánkokra. Egyszerűen csak kipislogom őket. Bezzeg első nap...Amikor belepattant, akkor gyorsan hunyorogva le a létráról, kézmosás, tiszta kézzel kipiszálni a szemből a "hatalmas sziklát". Ma már öklömnyi betondarabokat pislogtam ki minimális könny felhasználásával. Szerintem ha még két hétig kell vésnem, akkor egyszerűen felkeményedik a szemgolyóm, mint amikor az ember tenyere kikérdesedik. Csak tompa koppanással tovább pattan a kavics.
Szóval ennek a hatalmas vésésnek az lett a vége, hogy a nap végére sikerült becsővezni, és bekábelezni a konyhát a fürdőt, és az előszobát. A nap végére még a fürdő aljatát öntöttük le önterülővel, hogy másnap reggelre megkössön. Nem volt túlságosan látványos a napi munka. A múltkor azt beszélgettük bambizás közben, hogy egy heti kemény munkával elértük azt, hogy kb fele annyit érjen a lakás, mint amikor vettem.

   Szerintem a pénztáros nő már hülyének néz... Ma már nyugiban reggelizett, miközben csipogtatta a cuccokat. Tudja, hogy törzsvendég vagyok, én akkor is visszajárok, ha rámfröcsög a zsír a szájából. Szóval megint bevásároltam. Valójában nem bénák vagyunk ám, csak egyszerűen nem akaruk megvenni feleslegesen dolgokat, mindent a maga idejében.Mint a nagyok, pl a Nokia, nekünk sincs semmi raktárkészleten, ha kell valami, akkor megrendeljük. Igazából előfalazó lapokat vettem a kádhoz, hogy meg lehessen csinálni. Aztán természetesen felcipelni, és hajrá... Ma kivételesen megint csak véstünk, azokat a rohat falhornyokat kell kikalimpálni, de szerencsére ma "viszonylag" gyorsan ment.
Délben látogatók jelentek meg, egy egész irodányi, és hoztak egy naaaaaaaaaaaaagy pizzát, és még sok picit, amit kertiparti-parki party feelingel az szembelévő ház mögött fogyasztottunk el, közvetlenül az eukomform játszótér mellett, ahol a zene aláfestést az állatkert szinfonikusai szolgáltatta. A KEDVES kollégák megleptek, és meglátogattak. Már akkor gyanút kellett volna fognom, mikor a Krisztián négyszer próbált hívni, hogy elmondja a csörlős ötletét. Ö az ilyet egy vállfelhúzással, mosolygással, vagy egy "majd megoldják" mondottal elintézte volna, és kattogtatott volna tovább méla csendben. De nem, ő felhívott....Ekkor kellett volna gyanakodni. :)
   A rendkívül kellemes meglepetés után na mivel folytattuk a napot????? Na mivel? Senki nem tudja????? Hááááááááááát vééééséééssssssssseeeeeeeeeeeel! Aztán behúzkodtuk a vezetékekekt a csövekbe. Este, mikor már a szomszédok ingerküszöbe lentebb ereszkedik, és gyorsabban fortyannak egy kis ütvefúrósorozatra, akkor nekiálltunk beállítani a kádat. Pikk-pakk megleszünk gondoltam, négy kicsi csavar, amivel állítani lehet a magasságot, aztán sutty... Aztán cupp, és kád áll, mint Katiban a gyerek. Hát nem... Elöszőr is vagy 20-25 ször kellett azokat a rühes csavarokat állogatni, amíg a kád fal melletti oldala vízszintes lett, és a kád alja pedig a lefolyó irányába lejtett. Most már nem mondanám akkora pofával, hogy pikk-pakk... Aztán gyorsan rákötni a szenyvízcsőre, félig feltölteni vízzel, majd gyorsan kihúzni a dugót, majd csendben figyelni, hogy nem csöpög-e valahol......Hm.... Hm....Hm....NEM CSÖPÖG. Ennek annyira megörültünk, hogy gyorsan hazajöttünk.

Mivel tegnap elfogyott a cucc, ezért ma ismét csak vásároltunk. Már előre köszönnek a boltban a pénztárosok... Aztán a nap többi része rohangálással telt, elöszőr is postára kellett menni, hogy befizethessem a csekket, hogy később is tudjak blogot írni :) Aztán megvettem a wc csészét, a tartályt hozzá, ytong előfalazó lapokat. Ezek után átmentem a Bricostore-ba, hogy megnézzem a járólapot a fürdőbe. Már említettem, hogy hogy jártam pénteken, de akkor csak azt hittem, hogy abból a csempéből nincs sehol. Szerettem volna venni másikat, de mint kiderült, ezeknek a suttyóknak semmi, ismétlem SEMMI nincs raktáron, mindent csak rendelnek, ami minimum két hét, hogyha pestről kell hozni (lehet kézben, gyalog hozzák, azért ér ide ilyen lassan), vagy ha nincs pesten, akkor kb 1 hónap... Egy hónap alatt az ember felfogad tíz 3 éves indiai gyereket, akik még nem tudnak beszélni, meg talán járni sem, de már dolgoznak, és velük lekerámiáztatja a csempéket. De lehet egy hónap alatt ezeket fel is lehetne nevelni, és ráállítani őket szériagyártásra. Lehet meg lehetne őket tanítani kőburkolatra is...:)
 Azán mikor mutogatja az ember a kéglit, akkor sznoboskodhat a cimbiknek, hogy " hőő, jó a csempe mi? Indiai kézimunka.. bizony... Utcagyerekek könnyéből valamint a lábukra tapadt indiai sárból van kiégetve, amit ők maguk rágtak le a talpukról, és a szájukban rágtak eléggé krémesre ahhoz, hogy aztán lázas gyerekek hőjével befűtött kemencében kiégessék... Drága vóóót, de megérte... Gyúrúnk wazze???

   Fogtam magam, és átmentem egy kis csempeboltba a Szent Imre úton, és megrendeltem ott ugyanazt a csempét, és most ráadásul akciós is volt, pont ugyanannyi, mint a Bricoban.Ha minden jól megy, akkor hétfőn itt a cucc... Finoman jelezném, hogy egy munkanap alatt ideér 6 négyzetméter...
   Aztán még vennem kellett villanyvezetéket, de mondhatnám azt is, hogy 3*100 méter 1,5-es MCu-t :) Meg kismegyszakítót, meg dobozt, meg bizbaszokat, amik kellnek. Kb délben visszaértem, addigra apu már bevakolta a maradék falszakaszt. Ekkor álltam neki vésni. Merthogy ki kellett vésni a villanyvezezékeknek a hornyokat. Este nagyjából megvolt a konyha és a fürdő becsövezése.
   Bár ügyes vagyok, jók a koordinációs készségeim, de a nagy számok törvénye alapján, vagyis az este 7 ig tartó vésés alatt kb 5-6000 szer lesújtó kalapácsütések mondjuk egy ezreléke tévesztett célt, csúszott el a véső, stb ezek miatt a kezemet hogy rusztikusan fogalmazzak: Szarrá kalapáltam. Na annyira nem vészes a helyzet, de  minden bütykömön van valami heg. Vagy ahogy az orvosok szoktak fogalmazni: felszínin hámsérülés, vagy bőrfolytonossági hiány... Minden este fürdés közben, mikor a melegvízet megnyitom, és elkezdenek égni a sebek, mindig fedezek fel újabb sérüléseket. Az az érdekes, hogy van a lábamon is, pedig azt nem is bántottam.

   Reggel vásárlással kezdtük a napot, megvettünk mindent, amiből kifogytunk elöző este. Az a baj, hogy nem tudunk előre számolni, hogy miből mennyi kell, mert nem nagyon lehet előre megsaccolni, hogy éppen miből mennyi fogy. Felcipeltük megint a pics@ nehéz zsákokat, megint csak oxigénsátrat állítottunk a felső szinten pakolás után. Ez ám a Norbi updatan, nem két pofára tömni az update1-es Norbi rudat(túró rudi). Minden dagat ember nyakába rakni egy 40kg-os vakolatos zsákot, aztán go fel a negyedikre. Haladóknak a tizedikre. Aztán ha ezzel megvan, akkor még 100szor. Garantált fogyás. Szóval felpakoltunk, a lakásban a szokásos "kellemes" szag volt, gyors szellőztetés. Kb 10 másodperc múlva hatalmas dörrenés, csilingelés. Az ablakszár kitört, az üveg része az utcán landolt. Cumi09
   Gyorsan kinéztem, hogy hány halott van a járdán, és hogy forintban mennyi a kár. Szerencsére senki nem ment az utcán, viszont az üveg egy része a mi kocsinkra esett. Szerencsére csak kis darabok. Szóval egy laza fél órát csattintottam el azzal, hogy söpörtem az utcán az üveget, ami a negyedikről leesve kb 20 méter sugarú körben fröccsent szét. Azért tartott ilyen sokáig a söpörgetés, mert egy csomó az autónk alatt volt. Azt meg ugye nem akarhatom, hogy defektet kapjunk. Ha más kocsija lett volna ott, akkor ez az egész kb 5 perc alatt letudva :)
   Mikor ezzel végeztünk, akkor meghúzkodtuk az összes vízvezeték csatlakozót, az összes csatorna csatlakozót bepasszintottuk a helyére, egy kicsit még itt kilóg, levéssük... egy kicsit még ott, ott is levéssük...
Mielőtt még nekiálltunk volna a fal bevakolásához, felszedtük a maradék mm lapokat (mázas mozaik lap), amik ki tudja miért nem lettek felszedve, talán mert nem voltak útban. Ezzel is meglettünk, és most már derékig ér a sitt a spájban. De legalább találtam utánfutót. Illetve felhívtam a Zénót, hogy mondjom már valamit, ő akkora spíler, biztos tud valamit. Hát ő fejből mondta az abdait, ami még olcsó is. Most már csak lelki erőt kell valahol találni, hogy legyen erőm arra a cirka 30-40 kör földszint-4emelet távra. Ja, és lefele lesz nálam 2 vödör sitt. :s
Na mindegy is. Mikor végeztünk, nekifogtunk a vakolásnak, estére meg is lettünk volna ha.... ha nem fogy el megint az a kib@szott vakolat. Szóval ezzel lett vége a napnak.

Reggel még venni kellett olyan dolgokat, amiket eddig elfelejtettünk, illetve elszámoltunk. Szóval vettünk még betont, és vettünk még vakolatot is. Gyorsan bebetonoztuk azt a mit tegnap nem tudtunk befejezni, még szerencse, hogy olyan terülten volt, ahol nem volt rá sansz, hogy belelépünk. Ezután elkezdtük összeszerelni a vízcsöveket. Jó cucc ez az ötrétegű cső, marha gyorsan lehetne szerelni, csak mi nem véstük elég szélesre a hornyokat. Merthogy betonba nem olyan egyszerű vésni...DE legalább ma már elkészült a betonba vésett falfülke... be is vakoltuk...zsírkirály :)

   Egyre égetőbb kérdés ez az utánfutó probléma, mert a sitt az csak gyűlik, csak gyűlik, csak gyűlik, csak gyűlik. Majd holnap felhívom azokat amiket Regi, és Krisztián talált nekem (jár a sör+csoki, nem kell parázni...) hogy hány kiló aranyért cserébe adnak kölcsön egy ilyen kordét. Ma megkérdeztem a baumaxban is, végül is lehet tőlük kölcsönözni, de 2000ft óránként, és nem tudnak számlát adni...
Gondolom svarcban nyomják a szerszámosztályosok, mikor szabad az utánfutó, akkor még becsúszhat egy kis mellékes. De addig is valahol tárolni kell a sittet. Na de hol.... Hát hol máshol, mint a spájzban :) A sittek már a spájban vannak. Na nem a Star warsos Sitek, hanem a jó kis darabos építési törmelék, amit majd le kell vödröznöm a negyedikről, ha találok egy utánfutót. Nem várom...

Azzal kezdtük a napot, hogy áttetünk egy gázcsövet, hogy nem ott menjen, ahol a kád lesz majd a közeljövőben. Ez némi falfúrással járt, pár csapot meg kellett fordítani, pár csapot ki kellett cserélni, de elment vele a délelött. A nap a szokásos véséssel folytatodott,megcsináltuk a vízvezetékek nyomvolnalát. Nem tűnik soknak, de ez eltartott egészen késő délutánig. Akkor még egy kis gyors betonozás, a fürdőkád helyét ki kellett betonozni.

Reggel bevásárolással kezdödött, megvettük a vízcsővet, a hozzá való kis fittingekkel (gyk: Azok a kis csatlakozó bizbaszok, amivel össze lehet illetszeni a darabokat), vettünk válaszfaltéglát a fürdő és a háló között ajtó befalazására, betont, csemperagasztót, vakolatot. Ezzel elég sok idő elment, főleg a felhordással. Most már tudom, hogy mit éreznek a túlsúlyosok, mikor felmennek a negyedikre. Mert 40 kilóval a vállán az ember már a másodikon nem kap levegőt, a negyediken már a szemén is vesz levegőt. És ebből kb 5-6 kör... Elfáradtam.
Mikor felcuccoltunk, akkor egy kicsit még véstem a kád miatti betonfalat  "csak az ize miatt", hogy azzal is haladjuk, majd utánna elöször kibontottuk az ajtótokot, aztán pedig befalaztuk a nyíllást. Este pedig szépen befakoltuk az egészet.

   Reggel korán kelés, kocsiba bepakolás, irány Győr apuval. Gyors kajakipakolás (merthogy hoztunk dögivel, hogy "legyen mit enni"), átöltözés, és irány kégli. Apu 3 perc hümmögés után azt mondta, hogy nincs olyan rossz állapotban. Na, ez már jó jel.
   Kezdésként leszereltük a csapot, a mosdót, meg leszedtünk minden kis vackot a falakról. Aztán kezdödött a vésés.

Illetve a kád kivésése, mert az volt igazán útban.
És az lassan ment, mert nem tudtuk, hogy milyen csövek mennek alatta. Miután kivettük a kádat, a csempe bontás már simán ment, mert a vésőgépbe betettük a 20 cm széles vésőt, és az csak úgy szórta le a csempét a falról, az egész nemtartott tovább 10 percnél. A másik probléma a kád miatt kialakítandó falfülke volt. Én jóhiszemű naív gyerek azt hittem, hogy tégla az a fal, ami a fürdő mellett van, és pikk-pakk levésünk belőle 10 centit. Hát ez az első kalapácsütésnél kiderült, hogy rossz gondolta. Beton...Cumi08
   Már nem gondoltam azt, hogy méter szélességben ki kell vésni a falat, elégnek gondoltam a 60*30cm-es kis kockácskát is. a sok vésés sok törmeléket eredményez, amit tárolni kell... Hát persze, hogy kádba...

Munka után kimentem a Bricostore-ba, hogy megvegyem a járólapot a fürdőbe, és hogy megvegyem a beépíthető mosdót. A mosdót meg sem találtam... A járólap meg elfogyott. De annyira elfogyott, hogy már nem is gyártják, csak 45*45cm-es méretben lehet kapni.A srác vacakolt ott valami kézi ketyerével, amivel a termékeket nézte a központi raktárban. Megkérdeztem, hogy egészen véletlenül nem tudja megnézni, hogy a Székesfehérvári boltban van-e még. Közölte, hogy van még 14 darab, abból 10 még biztosan meglesz. Gyorsan kocsiba be, irány Seregélyes, de elötte a fehérvári Brico. Ott nagy nehezen sikerült keríteni egy olyan kollégát, aki hajlandó volt segíteni. Kiderült, hogy valóban van 14 doboz, de azt már valaki lefoglalta... Cumi 07
Sebaj, legrosszabb esetben lesz a barna változat, vagy a 45ös járólap. Vaaaagy keresek egy hozzá illőt. Na mind1, mentem haza, de azért még vettem egy lakatot a tárolóra, aminek akkorka kulcsa volt, hogy egy emlékkönyv lakathoz is kicsi lett volna.

   A csütörtöki napot szúrtuk ki a közmüvek átírására, mert akkor sokáig vannak nyitva az ügyfélszolgálatosok. 11re beszéltük meg a találkozót a sráccal, elötte kiúgrottunk a kéglihez felírni az óraállásokat. A bejárat előtt a srác poénból megkérdezte, hogy "ugyen nem zártad be a hevederzárat, mert annak nincs itt a kulcsa nálam..." Hát mondom hogyapicsábanezátamvolnabe... Cumi01.
   Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, irány anyukája, majd az ő kulcscsomójával bejutunk. Nagynehezen megszeretük , felmegyünk, és az ajtó előtt kiderül, hogy anyu kulcscsomóján sincs hevederzárhoz kulcs.. Cumi02.
   Kocsiba be, vissza hozzám, az én kulcsommal már simán ment a bejutás. Laza egy órát pattintottunk el erre a mókára. De csak sikerült. Irány az Eon. Odaér... megdöbben...legalább tizenszázezren... ha nem többen. Cumi03.
Egy kiképzőtiszt modorú hoszteszlány helyretesz minket, hogy miért nincs még kitöltve az a nyomtatvány, aminek a létezéséről sem tudtunk... Laza 20 perc után sorra kerülünk, simán megy minden. Át a Vizműhőz. Igaz hogy 18:00ig vannak nyintva, de csak 13:00tól... Cumi04
   Sebaj, addig a gázt átiratjuk. Irodában senki nincs, igaz ügyintézők sem. Egy előszállingózik, elmondjuk a bánatunkat, hogy mit szeretnénk, bár húzza a száját, de nekiáll. CSAK ki kell tölteni a papírt...kitöltjük, elkezd pötyögni. "Aztán adásvételi van-e?" Jön a kérdés. "hogyapicsábane" ment a válasz kultúráltabb verzióban. "tulajdoni lap???" Na az nincs. "Kellene..." Cumi 05
Gyorsan megnézem a mappámat, találok egy közjegyzői okiratot. Ez tuti elég lesz, ez visz mindent. HÁt az ő nem tudja, de megkérdi a kollégáját. Kb 10 perc múlva jött is vissza, addig kávéscsésze csörömpölés, és vidám kacaj hallatszott a távolból, gondolom a komoly problémákat könnyebb úgy megoldani, hogy ha az ember önfeledten kávézik. Végre visszajött, kiderült, hogy jó lesz. Akkor nekiáll nyomtatni. Illetve nekiállna, ha menne a nyomtatója. Átmegy a szomszéd asztalához, ott nyomtat. Felét eltépi, másik felét odaadja, hogy nézzem át. Már az első sor nem jó, adom is vissza... Aztán még egyszer, mert akkor meg az eladó neve nem jó. Kész ez a nő, szerintem iszik is... :) Erre a mókára sikerült egy laza 45 percet elcsattintani...
Vissza vizesekhet. Simán sorra kerülünk, bemondjuk az óraállást (194m3), erre a nő felhorkan, hogy olyan nem lehet, mert neki a gépben 200m3 van. Gép ettől lehalt, nem tudott azzal mit kezdeni, hogy az elöző tulaj mammer többet fiktált be, mint amit elfogyasztott. A nő rágja a száját, nem tudja törölni, lehalt a gép...cumi 06
Most már három ügyintéző nézi a monitort, mindenki szemében a jeges rémület, nem tudják megoldani ezt a problémát. Egyik eloson, szól valami górénak. Na mondom itt helyben fejbelőnek, mert manipulátuk az órát. Góré jön, valamit bepötyög, és átírja az óraállást arra, amit mi mondtunk. Ez kb 10 mp-be került. A három kollegina 5 percig vakarta egymás fejét, és nem jutottak sehova.
   Már csak a szemét van, és a közös költség. Mintha valami csoga történt volna, semmilyen papírt nem kellett kitölteni, elég volt diktálni a hölgynek, már írta is át az adatokat. Nyomtatott, aláírtunk, eljöttünk, az egész kb 3 perc volt mindenestől. Valamit biztos elrontott a csaj... :)
   Irány az INSZOL. Sehol senki, csak két ügyintéző unatkozik. Mondom a bánatom, erre felküldenek egy nőcihez... Azt hittem az ügyfélszogálat azért van, hogy ott csináljál az ügyintézést... Na a nőci nincs a helyén, egy pufirizsa másolt a folyosón, megkérdezzük. Nem ő az, de elkéri az adásvételit, lemásolja, és közli, hogy ennyi volt. Én csodálkozom, és kérdem, hogy nem fogok valami papírt kapni, vagy szerződést, vagy bármit, amivel esetleg igazolni tudok bármit. Azt mondta, hogy majd megy a csekk, aztán füzetgessem szorgalmasan....

Mikor elindultunk, akkor azt gondoltam, hogy kb 1-1,5 óra alatt végzünk... perszeeeeeeee Valójában négy óra kellett hozzá, és szerintem ha még lett volna kábeltévé, akkor már dolgozni sem kellett volna visszamennem.... Mátáfáká az összes ügyintőzőnek...

Szerdán megkaptam a lakás kulcsait. Már nincs visszaút, fel kell újítani...

Úgy szeretném, ahogy a nagyok :

 ÉPÍTÉSI NAPLÓ

Augusztus 30.
Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedűművész. A helyi ÁFÉSZ "Rózsafa" étteremben működő, ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. Én ugyanott vagyok a ruhatárban belső ellenőr.

Szeptember 1.
Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.

Szeptember 22.
A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzépről napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy "Fizetve".

Október 1.
A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a belső munkák még hátravannak. Ma este eldöntjük, hogy ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért szép tőlük, sírva is fakadtunk.

Október 5.
Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk. De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam öcsemnek, hogy adjon egy pofont. Ő úgy megütött, hogy tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

Október 8.
Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután fele megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba. Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A 30 méteres vízvezetékkel együtt.
Otthon vettem csak észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.

Október 10.
Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen illett rá.

Október 12.
Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is hazahoztuk.

Október 20.
Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem. Kiszóltak: szabad! Haza is hoztuk.

Október 24.
Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott, és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol magához kérette az egész bevételt. Legutóbb Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk, hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről. Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és szemceruzát. Kár, hogy benn van, mert nagyon hiányzik az építkezésnél.
Főként a keze.

Január 4.
Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal közlekedik, és ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét...
Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

Január 7.
Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2 szárnya volt.

Január 11.
Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

Február 15.
Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan összeállt a ház. Öcsém újabb oldalról mutatkozott be. Este fölment a tetőre, és hegedülni kezdett. Nem tudtam, hogy más ág is becsatlakozott a családfánkba.

Február 16.
Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit antennáját és a nagyképernyős Sony Televízióját. Azt mondta: Használják egészséggel! A
bíróságon ezt a tényt tagadta.

Február 24.
Öcsém késő este jött haza egy komplett hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta, és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a zsebkendőjével együtt.
Csak neki lehet ilyen szerencséje!

Február 25.
Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az áruház dolgozói csúnyán lemaradtak.
Azért mit tesz az állandó edzés!

Február 26.
Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát. A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7 négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. Utoljára a sógoromék mentek el. Lehet, hogy ők is építkeznek?

De nincs baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!